alberti

| entrada | Llibre del Tigre | sèrieAlfa | varia | Berliner Mauer |

[Attila József (Budapest 1905-Balatonszárszó1937)]

Csak az olvassa

[Solo él lea]

[Je ne veux]

[Only who knows]

A cipõ

Csak az olvassa

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

[Sólo él lea]

Sólo lea mis poemas

quien cierto como el profeta

bogando en la nada viene

y me conoce y me quiere,

porque apareció en mis sueños

tallado en hombre el silencio

y en su corazón discurren

el tigre y la mansedumbre.

[Je ne veux]

Je ne veux qu’un lecteur pour mes poèmes :
Celui qui me connaît – celui qui m’aime –
Et, comme moi dans le vide voguant,
Voit l’avenir inscrit dans le présent.

Car lui seul a pu, toute patience,
Donner une forme humaine au silence ;

Car en lui seul on peut voir comme en moi
S’attarder tigre et gazelle à la fois.

Δ

Only who knows and loves me
Should read the poems that I see,
Who’s sailing in the nowhere, that
Becomes future of a wise prophet,

because in his dreams the silence
appeared in a human form, as wild dance,
and in his heart for a while sometimes
the tiger tarries, and a fawn’s brown eyes.

A cipõ

Költõ vett föl, pici lábán

    egy ilyen tapos,

két megtörött, szelid orcám

    azért bánatos.

Fény deszkázhat, ég füstölhet.

    Lekvár lesz a sár?

Neki mindegy. Füzõmbõl meg

    kanócot csinál.

Sziszeghetek, ügyet se vet

    rám, a marcona.

Kiadhatom a lelkemet, -

    ennek nincs hona.

S ha szivemet künn az uccán

    elébe teszem,

elpirul ugyan, de aztán

    döfköd mérgesen.

Nyelvem néha rája öltöm;

    visszanéz csunyán

s õ is, az én morcos költõm

    nyelvét ölti rám.

Volt fényes és szép életem.

    Hordott egy huszár

s váltogatott, a hûtelen.

    Ennek vége már.

Ne tartott vón ilyen árra,

    vetett volna ki

Észak homályló havára

    dérrel porlani,

vagy Dél izzadt erdejében

    tigris tépne szét,

vagy gyik fülelné belõlem

    az éj gyors neszét,

vagy egy éjjel hordanának

    szét a termeszek, - -

vagy tengeri zöld homálynak,

    ahol elleszek

virágállatok közt csendben,

    mint cipõ-virág,

mig belepnek puha testtel

    iszamos csigák.

Oh, sudarán fa lombjának,

    szagolna maki,

vagy csak mocsári gólyának

    vetett volna ki!

Az is befüzne kigyóval,

    szállana velem,

lassút lépne s állva tollal

    fedné egy felem.

Rab vagyok a költõ lábán,

    két éve tapos,

két megtörött, szelid orcám

    azért bánatos.

Δ